@czinimini: No offense, de birtokolod a plüssegérkém nevét... :/ Nincs semmi gond, csak furi :)

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@látjátok feleim szümtükkel: Hát, ez egy jó kérdés, hogy egy szülő mennyire magának és mennyire a gyerekének akarja a legjobban és mennyire tudja ezt a kettőt szétválasztani. Létezhet olyan narratíva is, hogy "én a legjobbat adom a gyerekemnek DE elvárom, hogy majd ezt vissza is kapjam". És természetesen sokmindent meg lehet adni és vissza lehet adni a szülőknek, de kompenzálja-e a sok hétvégi ebéd azt, hogy a gyereknek kínos legyen az, hogy negyven fölött is aggódik az anyja, hogy miért van még az utcán és miért nincs otthon? És még úgy is, hogy meg lehet azt érteni, hogy 1-2 generációval ezelőtt aki sötétedés után az utcán volt, az vagy lopni ment vagy dugni... És ez benne maradt a szülőkben is...

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@CleanYourRoom: "Szembesítéskor kiderül, hogy hazudott. "
És ez a lényeg! Adott egy konfliktus a gyerkőc körül, amit komolyan kell venni, fel kell oldani, meg kell keresni az okokat és okozatokat, majd szépen feloldani. Szeretettel, megértéssel, neveléssel, következetességgel.
Nyilván vannak durvább helyzetek, nehezebben kezelhető gyerekek, stb... De az a gyakorlat, miszerint "csak gyerek, nem tudhatja, nem jól gondolja, stb" gyakran vezet elmélyülő traumákhoz, eldurvuló helyzetekhez. Olyan ez mint egy út, számtalan elágazással. Könnyű eltéveszteni az irányt, és minél messzebb kerül valaki, annál nehezebb lesz visszatalálni.

Sajnos azt kell mondjam, hogy nagyon sok olyan szülő van, akinek nem szabadna gyereket nevelni. Részben azért, mert ilyen helyzeteket teremthetnek, mint a fenti történet, részben meg azért, mert az átadott mintával, a rossz neveléssel olyan jövőbe taszítja gyerekét, akinek egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy boldog ember tudjon lenni.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@CleanYourRoom:

Há b+, én pont olyan molesztált gyerekekkel taálkozattam akiket a saját apjuk, majd saját anyjuk élettársa molesztált. Szegények fel sem fogták, hogy ők molesztálva vannak, mert csak a szülői szeretetre éheztek. Sajnos nem azt kapták.

Ennyit a családban nevelkedő gyerek biztonságáról.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@boundary:

Lehet, hogy a tied is megéri? Talán gondold át, mert valamit benéztél.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@Sophien: Erre azért nem vennék mérget, egy gyerek is képes tudatosan vagy tudatalatti szinten manipulálni, semmi sem fekete vagy fehér. Nem kell mindenkinek hinni, aki áldozatnak vallja magát, és ugyanúgy nem kell feltétlenül hinni a megvádolt ártatlanságában sem. Ajánlom figyelmedbe a Vadászat c. filmet Mads Mikkelsennel. De saját környezetemből is tudok példát rá: mozaikcsalád, anyu a kamasz lányát hozza a kapcsolatba, apu meg a két kisgyerekét. Anyu kamasz lánya nem is emlékszik a szülei válására, mert olyan régen történt már, de Apu kisebb gyerekeit eléggé megviseli a válás, olyannyira, hogy a nagyobbik többször kitalált történetekkel próbálja Apu új élettársát bemártani, hogy megverte, kiabál vele stb. Szembesítéskor kiderül, hogy hazudott. Tulajdonképpen nagyon is érthető, és még csak nem is hibáztatható, mivel Apu új élettársában a vetélytársat látja, akivel versengenie kell Apu figyelméért, és szeretné, ha az új "Anyu" eltűnne a képből és helyreállna a régi, igazi családja, ha az Anyja és Apja kibékülne.

Mindettől függetlenül sajnos statisztikai törvényszerűség, hogy a gyermek a vér szerinti, biológiai szülei mellett van a legnagyobb biztonságban, minden más felnőtt jelenléte a családban a bántalmazás és molesztálás valószínűségét növeli, amit ez a poszt is megerősít.

www.lifesitenews.com/news/cdc-study-traditional-two-parent-biological-family-the-safest-environment-f

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@Buchhalter: Anyu új pasija molesztálta, mit nem értesz ezen? Teljesen egyértelmű volt, menj vissza érettségizni talán.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@Egon Estragon:

No és mi van azokkal, akik agya sosem érez feleősséget? Aki örök gyerek marad? Mert ugyé az agy irányítja az embert, és nem az ember az agyat.

Az örök gyerek vagy agyi fejlődési rendellenesség, vagy nevelési hiba. Kérdés, hogy a berögzült agy képes-e a rossz nevelés hatása alól kikerülve új utakra találni? Utóbbira ad némi példát a posztoló, de én ebben tapasztalásból nem hiszek. Akinek agyába a nevelés beleró rossz dolgokat, az élete végéig ott marad, attól fügetlenül, hogy később nem beszél majd róla, és megértővé válik.
Én például azt nem tudom elfelejteni, hogy gyerekkoromban az anyám karácsonyra nekem nem vett pulóvert, a tesómnak meg vett. Igaz, hogy rosszallásom kinyilvánítása után apám vetetett nekem is, de ez a rossz érzés valahogy soha nem múlt el, csak elhalványult. De akkor is előjött, amikor már szüleim nem lévén a tesóm életét nekem kellett segíteni, mert másra nem számíthatott. Igaz, már nem nehezteltem anyámra, és megértettem a viselkedését, mert úgy gondolom érzése szerint a gyengébbnek kedvezett, de az agyamban ez bizony benne maradt.

A felelősségvállalás saját tetteinkért nem a felnőtté válás igazolása, mert ahhoz sok minden más is kell. A felelősségvállalást is gyerekként kell megtanulni. Persze ettől még nem biztos, hogy te örök gyerek vagy, hiába is szeretnéd ezt vélni magadról.:D

Sophien felnőtt, de nem a felelősségvállalás okán, hanem azért, mert tisztán tudja átlátni a saját helyét, és helyzetét a világban. Ismeri saját magát. Talán jóban is van magával.
Szerencséje van, mert volt fogódzója, segítsége, és együtt tud az eddigi életével élni. Amikor az ember belátja, hogy az addigi élete nem volt számára megfelelő, de nem akar ettől kibújni a bőréből, hanem igyekszik magát a továbbiakban más szemlélettel jól érezni, szerintem az a felnőttség jegye.

Sokszor elgondolkodom azon, a mai 40 évesek jelentős része miért nem tud tartós párkapcsolatot kialakítani. Szerintem pont miatt, hogy nem ismeri saját magát, saját képeségeit, határait, ezért nem tud az életébe másokat beengedni. Nem tudja az élet kompromisszumait megkötni.

Visszatérve a nevelési hibára, a legnagyobb bűn, mikor a szülő nem engedi/ nem tudja biztosítani a gyerekének az önismeret megtanulását. Bár kérdés, hogy a nem tudás tekinthető-e bűnnek? Mert ugye a társadalmi alapelv, a szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének. Vagy magának?

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@DR. Smit Pal: Nagy szukseg van ilyen ferfigyulolo feminaci kamu irasokra, mert meg nem uldozik, nem gyulolik nem alazak meg elege ferfiakat....................

Ez nem a férfiakról szól, hanem a gátlástalan állati szintű aberráltakról, valamint az ezeket fedező álanyákról. Szerintem az hogy a nő nem vesz észre semmit az kamu, ergo ugyanolyan bűnös mint a gyerekhez nyúló állat ha nem bűnösebb és mérhetetlenül ostoba is, mert ezek után kódolva van a nagyon védett kapcsolatának a halála, akinek semmi sem szent, annál előbb utóbb jön a többi probléma.
A poszter védelmében pedig annyit, hogy egyáltalán nem a megszokott femináci stílusban adta elő.

Bejegyzés: Senki nem vett észre semmit

Anyád megéri a pénzét...

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@Egon Estragon: Talán azért működhetett, mert óriási szeretettel és elfogadással párosult a rendszeresség.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@DR. Smit Pal: Sajnálom, hogy ezt gondolod.

Bejegyzés: Senki nem vett észre semmit

Nagy szukseg van ilyen ferfigyulolo feminaci kamu irasokra, mert meg nem uldozik, nem gyulolik nem alazak meg elege ferfiakat.

Bejegyzés: Senki nem vett észre semmit

@Sophien: Lehet, de én hiszem, elfogultság nélkül, hogy nem tudatosan "fordította el a fejét". A tudatalatti meneküléssel sokszor csak később szembesül az ember...........

Igen, csak mennyire szerethetett, ha tudat alatt menekült. Amit leírtál, abból bőven tudnia kellett hogy nagy baj van, az az ágyas történet elképesztő!

Bejegyzés: Senki nem vett észre semmit

@Egon Estragon: Igen, nekem segített. Véletlenül sem mondom, hogy ez bárkinek is biztos recept lehet, mármint az evést illetően. Most, felnőttként sem vagyok az a kifejezetten jól evő, de mindenképpen adott egy "keretet" akkor.
Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a rendszer és az állandóság hatalmas segítség és igen gyors javulás érhető el vele, hisz addig a rendszertelen élet, az össze-visszaság gyerekként elég erősen züllesztett. Valószínűleg ez is nagyban hozzátett ahhoz, hogy akár csak egy éjszakát is, de játszótéren töltöttem egyedül. Egész másképp fejlődik egy gyerek pszichéje, ha nem tud hozzászokni semmihez, ha nincs állandóság. Apunál ezt viszont maximálisan megkaptam.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

Nem mentegettem anyut sosem. Fiatalon szült, több rossz döntése volt, én másodjára lettem kiszakítva a megszokottból, ítélhette annak, hogy drasztikusan élem meg. A tudatalatti menekülés is egy veszélyes dolog, az ember csak jóval később eszmélhet rá... De tény, hogy minden szülőnek tudnia kell azt, hogy a gyerek ilyesmit nem talál ki. Mindennek jobb inkább utána járni.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@Buchhalter: Nem, anya egykori élettársa és apuhoz költöztem vissza.

Bejegyzés: Élet molesztálás után - 1. fejezet

@májnémiz nobádi: Köszönöm szépen!

@Cycmen: Lehet, de én hiszem, elfogultság nélkül, hogy nem tudatosan "fordította el a fejét". A tudatalatti meneküléssel sokszor csak később szembesül az ember.

@Daniko: Nagyon sajnálom! Ha tudok bármiben segíteni, nagyon szívesen teszem!

Bejegyzés: Senki nem vett észre semmit

Nagyon szépen köszönöm! :)

Bejegyzés: Mi lett volna, ha...?

@Sophien: Örülök neki. Feliratkozom a blogodra, kíváncsian várom a folytatást.

Bejegyzés: Mi lett volna, ha...?